Várkerti Általános Iskola - Iskolatörténet

Iskolatörténet

A Várkerti Általános Iskola és Szakiskola története

Bevezető

Azért vállalkoztam a Várkerti Általános Iskola és Szakiskola történetének a megírására, hogy bemutassam iskolánk 300 éves múltját. Pedagógus generációk és diákok ezreinek közös munkája teremtett itt új életet a második világháború és az államosítás után. Sok olyan diákunk van ma is, akinek édesapja, édesanyja vagy nagyszülei jártak ebbe az iskolába. Iskolánk múltja tiszteletreméltó. Ez arra kötelez bennünket, hogy hagyományainkat megőrizzük, a jelen és a jövő elvárásainak megfeleljünk. Ezt a munkát azoknak ajánlom, akik szeretik iskolánkat. Nagyszülőknek, szülőknek, tanulóknak, pedagógusoknak, akik szívesen emlékeznek az itt eltöltött évekre, akik büszkék arra, hogy ebben az iskolában tanulhattak, taníthattak vagy dolgozhattak.
Tisztelettel köszöntöm a kedves Olvasót. Kívánom, hogy ismerjék meg iskolánk múltját, jelenét és valamennyien bízzanak a jövőben!

Az iskola története

A Veszprém Megyei Levéltárban végeztem kutatásokat a Várkerti Általános Iskola és Szakiskola történetével kapcsolatba. A levéltári adatok alapján iskolánk jogelődjei 1948-ig, az iskolák államosításáig: a helybeli magánpolgári, továbbá református, római katolikus fiú és evangélikus népiskola voltak.[1]
Szervezete: önálló, osztott alsó - felső tagozatos, az ötvenes években 1, a hatvanas években 2-3 napközis csoportot alakítanak. 1959-ig fiúiskola. 1959/60-ban szervezik át 12 évfolyamos iskolává. Általános iskola és gimnázium. 1963/64. évi tanévben kiválik és önállósul a gimnázium.[2]

Iskolánk jogelődjeinek rövid története

Az evangélikus népiskola, a református népiskola, a katolikus fiúiskola, a várpalotai magánpolgári iskolák rövid történetét Pacsuné Fodor Sára két könyve, A várpalotai iskolák története (A legrégibb időktől 1948-ig) és Várpalota helytörténeti kézikönyve és a Veszprém Megyei Levéltárban végzett kutatásaim alapján írtam meg, valamint a "Thury - tér" című dolgozat segítette kutató munkámat. Az evangélikus parókián őrzött anyakönyvekből és Dr. Bányai Béla evangélikus lelkész "Ismerd meg gyülekezeted múltját. A várpalotai evangélikus gyülekezet harmadfél évszázados története 1700-1950" című munkájából, amely kéziratban maradt fenn, az evangélikus parókián és az Országos Evangélikus Levéltárban megtalálható, sok érdekes információt megtudtam az evangélikus népiskola múltjáról, és az egykori tanítókról.

Evangélikus népiskola

"Kezedetben az evangélikus gyülekezetnek nem volt iskolája, hanem egy buzgó egyháztag, Konkolos Péter adott a gyerekeknek "oskolát", illetve "oskolaszobát" a saját házában, majd 3 év múlva, 1703-ban megépítették az első iskolaházat. 1763-ban a régi sövényből való iskolaházat kőből újra megépítették".[3]
Nagy jelentőségű volt az iskolai munkára nézve Hrabovszky György lelkész munkája, ki nagyon szívén viselte az ifjúság ügyét. 1789-ben összeállította az sikola törvényeit, amelyet nemcsak Várpalotán alkalmaztak, hanem elküldte az egyházmegye összes gyülekezetének, hogy ennek alapján rendet tarthassanak.[4]
Ezeknek a törvényeknek az egyes pontjai azért érdemesek a feljegyzésre, mert sok információt

megtudhatunk belőlük. A régi időkben még nem volt általános az iskolakötelezettség, ezt csak az 1868. évi törvény rendelte el. Addig a tanítótól függött, hogy lelkiismeretes munkájával mennyi gyermeket tudott megnyerni a tanulásnak. Az egyház is mindent elkövetett, a szülőket intette, s amennyire hatalmában állt, kényszerítette, hogy az iskoláskorú gyermekeik iskolába járjanak. Az 1793. május 29-én tartott egyházmegyei gyűlésen a megyebeli tanítók panaszaiból kiderült, hogy a keresztyén szülők iskolába járó gyermekeiket különféle oko miatt nem járatják iskolába. Ősszel később küldik őket az iskolába az őszi betakarítás miatt, tavsszal pedig kiveszik őket az iskolából a tavaszi munkák miatt. Így gyermekeiket a tanulásban hátráltatják. Az iskolamesternek a bérét felében - harmadában adják be. Ennek a rossz szokásnak a megszüntetésére úgy határoztak, hogy a vallásukat követő keresztyén szülők tanköteles gyermekeiket Szent István király napkor iskolába feladják, és Szent István napig folyamatosan járatják őket iskolába. A kántorpénzt minden gyülekezet előljárói beszedik. Az egyházmegyei gyűlés azt is elrendelte, hogy a prédikátorok ősszel és tavasszal a gyermeknevelésről és az iskolák hasznáról is mondjanak prédikációt.[5]
Az iskolaidő alatt délelőtt és délután volt tanítás, kivéve szerda és a szombat délutánt, amikor szabadidő volt, de a nagyobb tanulóknak ilyenkor is fel kellett menniük az iskolába éneket tanulni. A fő tantárgy az ének, imádság, bibliaolvasás, írás, számolás volt. A tanítók nyáron is kötelesek voltak tanítani vasárnap a délelőtti istentisztelet előtt.[6]
Az 1920-as években 100 fő alatt volt a tanulók száma. 1930-tól 100 fölé emelkedett a létszám. A világháború utolsó évében 68-ra csökkent a diákok száma, majd ismét ugrásszerűen emelkedett. A két világháború között az iskolán kívüli népművelés, valamint az iskolából kikerült fiatalok összefogása dicséretesen működött. Dr. Bányai Béla evangélikus lelkész és felesége Bányai Béláné Tatay Gizella foglalkoztak a fiatalokkal. Evangélikus leányegyletet és Evangélikus legényegyletet alapítottak. Farsangkor műsoros, táncos teadélutánok voltak az iskolában, melyeknek a bevételét a karácsonyi csomagok tartalmának megvásárlására fordították. Kétévenként nagyobb színművek előadására is vállalkoztak. Többek között Úri muri, Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Ezeket a "Jószerencsét" Olvasókör nagytermében adták elő. Karácsonykor minden evangélikus gyermek kapott csomagot, melyet a gyermekek által előadott pásztorjáték után osztottak ki.[7]

Református népiskola

A református népiskolában az 1700-as években kezdték meg a tanulást. Az első iskolaépület helyére csak a szájhagyományból következtethetünk. A református templom közelében állt Hülber Rudolfék ház, amelyet az anyai nagyszülők, Országh Jánosék vásároltak a XIX. század végén egy iparoscsaládtól. Az öt szobából, két konyhából álló épület utcára tekintő szobája oskolaszoba volt. Sajnos az 1700-as évekről nem maradtak fenn a református népiskolára vonatkozó adatok. A református egyház anyakönyvei a második világháborús harcok idején csaknem teljesen elégtek. Az egyik fennmaradt apfoszlányon az olvasható, hogy 1744-ben Őri János volt az oskolamester, őt követte Komáromi István, Erdős István, Szűcs Mihály, Markuly Péter, Kis András. A lángokból kimentett anyakönyv megmaradt 144. oldalán az olvasható, hogy "1813. február 19-én az Oskola Rektor Tanítói pénzbeli fizetésének rendezését tárgyalták". A lap többi része olvashatatlan. A megmaradt 145. oldalon az áll, hogy "1823. április 13-án megkezdték építeni az oskolaház kerítését kőből".

Egy másik anyakönyv teljesen épen maradt. Ebben 1830-ból találhatók adatok. Ebből megtudhatjuk, hogy az iskolaévet fertáylokra, negyedévekre osztották, és mindegyikre változatos tantervet dolgoztak ki. Az elsős tanterv tartalmazott az Ábécé-ből betűzést, olvasást, vallási ismereteket, számolást és a helyes viselkedés reguláit. 1830-tól 1860-ig ősszel körülbelül 60 - 80 tanuló járt iskolába, tavasszal 100-on felül volt a létszám. A létszámkülönbség azzal magyarázható, hogy a szülők gyermekeik iskolába járatásánál fontosabbnak tartották a család munkáját, az őszi betakarítást. Az 1870-es években, a népoktatási törvény bevezetése után rendszeres kimutatást vezettek a református népiskolában a hiányzó tanulókról. Az iskola épülete 1911-ben épült a régi vályogház helyére. Két tanteremből állt, így másodtanítót is foglalkoztattak. Az adatok nagyon hiányosak. Néhány tanító nevére emlékeznek az egykori tanítványok. Makay Zoltán volt a főtanító az 1910-es években, Makay Zoltánné a másodtanító. Őket követte Márton József, Bognár Ilona, Prépost Márta, Bíró László. Karácsonykor templomi műsorral kedveskedtek a szülőknek. A gyerekek ajándékot kaptak. Az államosításkor 1948-ban fiúiskolások jártak az iskola két tantermébe.[8]

Római Katolikus Fiúiskola

A Római Katolikus Fiúiskoláról az 1879/80-as tanfelügyelői jelentésből megtudhatjuk, hogy az iskolában a tanítás nyelve a magyar. A tankötele fiúk száma 132 fő, 69 fő az ismétlő iskolás korú tanuló. A tanítók jó erkölcsűek. Az iskola nehezen fűthető.[9] Steiner Ádám plébános 1880/81. évi jelentésében szintén lényeges dolgokról olvashatunk az iskolával kapcsolatban. Tantója Wimmer Károly, segédtanítója Krizmanics Zsigmond. A 6 - 12 éves tanköteles tanulók száma 139 fő, a 13 - 15 éves tanulók száma 61 fő. Az iskola jó állapotban van, ellátták tanszerekkel. A vizsgák az első félévben márciusban, második félévben június 30-án zajlanak. A következő évek jelentései is hasonlóak.[10]

A Veszprém Megyei Levéltár "Iskolák építése" című iratok között a Római Katolikus Iskoláról a következő információkat találtam az 1884 - 87 közötti időkből. Az iskola épülete 1835-ben épült, emeletes iskola, a Piac tértől délre található. Ismétlő iskola is működött benne akkoriban. Az épületben három tanhelyiség és rajzterem volt. A tantermekben régi szerkezetű, hosszú padok voltak, amelyekben 6 - 8 gyerek fért el. Veszprém vármegye, Magyarország, Európa térképe, földgömb, méterrúd, űrmértékek a tantermekben találhatók, segítik a színvonalas oktatás megvalósítását a pedagógusoknak. Minden tanteremben vaskályhában fűtenek a télen.[11]
Az iskolában kiemelkedő munkát végzett Winkler Márton tanító. 1883-ban vették föl a megüresedett kántortanítói állásra. A lakosság hamar megszerette lelkiismeretes munkájáért és segítőkész egyéniségéért. Jó pedagógiai érzékkel közeledett tanítványaihoz és azok szüleihez egyaránt. Arra törekedett, hogy tanítványai minél szemléletesebben, élményszerűbben ismerjék meg az őket körülvevő világot. Tanítási óráin sokat kísérletezett, kézzelfoghatóvá tette a természettan és a vegytan titkait. Várpalota történelmi emlékeit is szeretettel mutatta be tanítványainak. Sokat vitte diákjait kirándulni. A Zichy grófoktól kapott földön mintakertészetet létesített, ahol a valóságban ismerkedhetett meg a tanulók a gyümölcsfák termesztésével. 1895-ben br. Hornig Károly veszprémi püspök elismerését fejezte ki fáradhatatlan szorgalmáért és alapos képzettségéért. Húszéves tanítói jubileumán 1896-ban szeretettel köszöntötték Várpalota lakói. 1901-ben negyedszázados tanítói jubileumára a tanítványok és a város előljárói, lakói ismért köszöntötték. Munkás élete nagyon hamar ért véget, 54 éves korában. A várpalotai szájhagyomány szerint tanítás közben érte a halál.[12]

Várpalotai magánpolgári

Várpalotán évtizedek óta tervezték a község előljárói egy polgári iskola létrehozását. 1926-ban valóra vált a terv. Állami támogatás híján az állami polgári iskola megszűnt, és két év kihagyán után, mint nyilvános jogú magánpolgári iskola működött.[13]
1948-ban az iskolákat államosították. Az addigi fenntartó szervek és az iskolák elnevezése is megváltozott. Az egyházi felekezeti iskolák megszűntek, megszűnt Várpalotán a magán polgári iskola is. Helyettük 1-8 osztályos állami általános iskola lett, amelynek fenntartója az állam.[14]

Az iskola története 1948-tól

Az államosítás után Várpalotán két általános iskolát létesítettek. Egy fiú és egy lányiskolát. A fiúiskola első igazgatója Vass Gyula, a leányiskoláé dr. Lőte Lászlóné volt. Ugyanabban az épületben, a régi zárdaiskolában tanultak a felső tagozatos fiúk és a lányok. 1959-ig délelőtt és délután havi váltással. A fiúiskola alsó tagozatosai a református templom melletti két tanteremben és az evangélikus iskola két tantermében tanultak. 1956-ban a tanteremhiány miatt három műszakban zajlott a tanítás az alsó tagozatban. Egy tanári szobája volt a két iskola tantestületének, így a pedagógusok ismerték egymást. Mivel csak a zárdaiskola állt rendelkezésre a felső tagozatosok számára, az osztályok létszáma átlagosan 50 fő körül volt. Szűknek bizonyult ez az egy épület. Így született meg a város vezetőinek határozata egy új iskola építésére. Akkoriban a 12 évfolyamos iskolák létrehozása volt a cél. Adott volt a hely, a volt evangélikus iskola két tanterme és tanítói lakásai adták az alapját az épülő új iskolának.[15]

1959-ben épült meg az új iskolaépület a Thuri téren. Ez az iskola 12 tantermes modern épület volt. Az iskola átadásáról így tudosított a Népszabadság: "Várpalota öreg két tantermes iskoláját nemrég tizenkét tantermes iskolára bővítették. A feladat megoldását nehezítette, hogy a régi iskolát műemléknek nyilvánították, ezért az új tizenkét tantermes létesítményt a tervezőnek úgy kellett megkomponálnia, hogy az új épület a bővítés ellenére megőrízze az eredeti műemlék hangulatát. A feladatot a Középület Tervező Vállalat főmérnöke, Mányoki László kapta, aki valamennyi szempont egyeztetésével az új épületegységet egy úgynevezett díszudvar köré csoportosította. Az ódon iskolaépületből három lakást és tanulószobát alakított ki, a tizenkét tantermet pedig az új épületegységbe telepítette. Itt kaptak helyet a szertárak, a fizikai előadóterem, az igazgatói helyiségek, az étterem, a napközi, a tornaterem, a gondnoki lakás és egyéb kiegészítő helyiségek. Az udvar közepén Ohman Béla szobrászművész kompozíciójában az iskola névadójának, Thury György egykori várkapitánynak a szobrát állították fel."[16]
1959-ben költözött az épületbe az 1. sz. Állami Általános Fiúiskola alsó és felső tagozata és az induló gimnázium első osztálya. Az új iskola 12 Évfolyamos Iskolaként működött egységes nevelőtestülettel, azonos igazgató vezetésével. Az általános iskola és a gimnázium tanterve alaján tanítottak. A gimnazisták az 1962/63-as tanévet még itt kezdték, de a tanév őszén átköltöztek a gimnázium új, önálló épületébe.[17]

Az iskola újra általános iskola lett, 1. sz. Általános Iskolaként működött 1996-ig. 1970-től 1990-ig felső tagozatban minden évfolyamon egy osztályban emelt óraszámban tanulták a diákok az orosz nyelvet. Az orosz tagozat sok dicsőséget szerzett az iskolának. Tanulóink számos tanulmányi versenyen részt vettek. Eljutottak az orosz nyelvi országos versenyekre is. Majd fokozatosan megszűnt az orosz nyelv oktatása, helyét az angol és a német nyelv vette át. A rendszerváltás után 1991/92-es tanévtől újra helyet kapott iskolánkban a hitoktatás, egy egyházi osztályt indítottak évfolyamonként. Az önkormányzati képviselő-testület 1996. májusi határozat értelmében az 1. sz. Általános Iskola és a Winkler Márton Szakiskola tanulói az új tanévet új helyen, iskolánkban kezdték. A szakiskolának az Ifjúsági Ház adott otthont induláskor.

A Winkler Márton Szakiskola története

Pillantsuk vissza a Winkler Márton Szakiskola előző öt évére!

1991/92-es tanév

Két tanteremben kezdte működését az Ifjúsági Házban a szakiskola. Az egyik tanteremben hároméves szaakképzéssel a szociális gondozó és ápoló tagozat, a másik tanteremben életkezdésre, továbbtanulásra felkészítő egyéves osztály indult. A 29 szociális gondozó és ápoló tanulónak demonstrációs termet rendeztek be a kórház segítségével. A másik osztálynak, akik szintén 29-en voltak varrógépeket vásároltak. Megkezdődött az érdemi munka.

1992/93-as tanév

A tanév újdonsága volt, hogy az életvitelre felkészítő tagozat helyett varrómunkás szakmát és házi kerti növénytermesztést tanulhattak a diákok. A négy osztályból két évfolyamon 49 tanuló egészségügyi tantárgyakat tanult, szociális gondozó és ápoló képzésben vett részt, 27-en varrómunkásnak tanultak, 22-en kertésznek. Ők kijártak gyakorlatra a szőlővel égy gyümölcsfákkal betelepített tankertbe. Mivel a szakképzés három évből állt, nem voltak záróvizsgák.

1993/94-es tanév

A harmadik tanévben mindhárom szakterületen jó felszerelt saját műhellyel rendelkezett az iskola. A hat osztályból háromban szakmai minősítő vizsgára készültek a diákok. Mindegyik végzős tanuló sikereel vizsgázott. Az intézmény első évzáró és ballagási ünnepségén szakmai bizonyítványokat osztottak.

1994/95-ös tanév

Ebben a tanévben a Phare támogatás elnyerésével a szakiskola nemzetközi elismerést szerzett. A 100 pályázó közül az iskola 18 nyertes közé került. Ez nemcsak pedagógiai siker volt, hanem mintegy 6 millió forint értékű felszerelés beszerzését és külföldi kapcsolatok lehetőségét is jelentette. Az iskoláról kedvező kép alakult ki Várpalotán és Veszprém megyében. A szakmai minősítő vizsgán valamennyi végzős tanuló sikeresen vizsgázott.

1995/96-os tanév

Ez a tanév sikeres volt. Tovább folytatódott a taneszköz-beszerzés. A Phare program támogatásával a varrómunkások és a kertészek Olaszországba látogattak. Az iskola ötéves pedagógiai munkájának elismerését is látják abban a szakiskola pedagógusai, hogy Várpalota Önkormányzatának képviselő-testülete Csőszné Rabóczky Ágnest bízta meg a létrehozandó többcélú intézmény igazgatójának.[18]

A Winkler Márton Szakiskola tehát az 1. sz. Általános Iskolába költözött. Ezzel iskolánk profilja bővült, az általános iskolai oktatás mellett a szakmai képzés is megindult intézményünk falai között. Varrómunkásokat, kertészeket, szociális gondozókat és ápolókat oktattak iskolánkban. Ezért az iskola

ideiglenesen Általános Iskola és Szakiskola néven működött. Később vette fel a szülőkkel és a tanulókkal egyetértve a Várkerti Általános Iskola és Szakiskola nevet. 1997. október 18-án névadó ünnepséget rendeztünk a Városi Sportcsarnokban. A Napló 1997. október 20-án így tudosított az eseményről: "A névválasztás minden iskola életében fontos esemény, mert a jó névnek minden pillanatban kötődnie kell viselőjéhez - mondta Csőszné Rabóczky Ágnes igazgató, a várpalotai Várkerti Általános Iskola és Szakiskola elmúlt szombati rendhagyó, a Városi Sportcsarnokban az intézmény hatszázhúsz diákjának részvételével látványos vetélkedő keretében megrendezett névadó ünnepségén. A Thuri téri 1. sz. Általános Iskola, melyet az idősebb várpalotaiak a gimnáziumi, technikumi múltra emlékezve mindig csak úgy emlegetnek, a "tizekét évfolyamos iskola" - a közelmúltban döntött, hogy nevet választ. A lehetőségeket, ötleteket megvizsgálva a tantestület, az iskolaszék és a diákság egyetértésével választotta a Várkerti nevet, ami lényegében egy teljesen kézenfekvő elgondolás, hiszen az intézmény a Thuri-vár kertjének közvetlen szomszédságában található".[19]

Névváltozások

Állami Általános Iskola 1948-tól 1959-ig
Állami Általános Fiúiskola 1956-tól 1959-ig
Állami 12 Évfolyamos Iskola 1959-től 1963-ig
1. sz. Általános Iskola 1963-tól 1996-ig
Általános Iskola és Szakiskola 1996-tól 1997-ig
Várkerti Általános Iskola és Szakiskola 1997-től napjainkig [20]

Összegzés

Eredményes, küzdelmes évtizedeket hagyott maga mögött az iskola. 1948 óta számos névváltozáson ment keresztül, amíg felvette a Várkerti Általános Iskola és Szakiskola nevet. Az azóta eltelt időszakban megpróbáltuk megőrizni hagyományainkat, amelyek az iskola legrégibb múltjára visszatekintve is jelen voltak.

Készítette: Pál Lajosné (magyar-könyvtár szakos tanár)

Várkerti Általános Iskola és Szakiskola
8100 Várpalota, Thuri György tér 3.

Felhasznált irodalom:

[1] A várpalotai 1. sz. Állami Általános Iskola iratai; Veszprém Megyei Levéltár
[2] A várpalotai 1. sz. Állami Általános Iskola iratai; Veszprém Megyei Levéltár
[3] "Thuri-tér" jeligéjű dolgozat jelenleg a Krúdy Gyula Város Könyvtárban található
[4] Bányai Béla: Ismerd meg gyülekezeted múltját. A várpalotai evangélikus gyülekezet harmadfélszázados története, 1700-1950 35.p.
[5] Bányai Béla: Ismerd meg gyülekezeted múltját. A várpalotai evangélikus gyülekezet harmadfélszázados története, 1700-1950 38.p .
[6] Bányai Béla: Ismerd meg gyülekezeted múltját. A várpalotai evangélikus gyülekezet harmadfélszázados története, 1700-1950 Toldás a 37. laphoz
[7] Pacsuné Fodor Sára: A várpalotai iskolák története (A legrégibb időktől 1948-ig), Pacsuné Fodor Sára Várpalota, 1991. 39.p.
[8] Pacsuné Fodor Sára: A várpalotai iskolák története (A legrégibb időktől 1948-ig), Veszprém, 1991. Megyei Pedagógiai Társaság 38-52.p. és Pacsuné Fodor Sára: Várpalota helytörténeti kézikönyve. Várpalota Város Önkormányzata, 1989. 95-98.p.
[9] U.a. 10.p.
[10] Pacsuné Fodor Sára: Várpalota helytörténeti kézikönyve. Várpalota Város Önkormányzata, 1989. 72-73.p.
[11] "Iskolák építése' című iratok alapján, melyek a Veszprém Megyei Levéltárban találhatók
[12] Pacsuné Fodor Sára: Várpalota helytörténeti kézikönyve. Várpalota Város Önkormányzata 1989. 73-75.p.
[13] Pacsuné Fodor Sára: Várpalota helytörténeti kézikönyve. Várpalota Város Önkormányzata, 1989. 58-61.p.
[14] U.a. 63.p.
[15] Szabó Gyuláné igazgatóhelyettes visszaemlékezései alapján
[16] Tizenkét tantermes iskola Várpalotán. Népszabadság, XIII. évf. 167. sz. 11.p.
[17] Szabó Gyuláné igazgatóhelyettes visszaemlékezései alapján
[18] Betűvető diáklap. Winkler Márton Szakiskola, Jubileumi szám 1996. júl.
[19] Várkertiek névadója Palotán. Napló 1997. 245. sz. 3.p.
[20] Az iskola irattári anyaga alapján

Oldal tetejére